„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek…” (Jn 17,20–21)

Egy olyan időszakban élünk, amelyről sok minden mellett az is elmondható, hogy a közösségek nagyon törékenyek. A házasságok, a családi kötelékek, a baráti társaságok, és sajnos a gyülekezeti közösségek is sok esetben nem bírják megfelelően az idő próbáját. Egyre többször tekintünk vissza a régi időkre, és mintegy elérhetetlennek tűnő pozitív példaként gondolva a múltra nosztalgiázunk, hogy milyen más is volt régen. Vissza vezet minket ez az ige egy olyan kezdethez, amely rámutat arra, hogy mi, pontosabban ki tudta az egység hátterét biztosítani. Nem nekünk kell felfedezni a megoldást, hanem vissza kell térni a kezdetekhez. Mint, amikor gyerekeinknek azt mondjuk, ha elrontanak valamit: kezd elölről. A Krisztus egyházának egységét, amelybe régen betagolódtak a házasságok, a családok, a baráti közösségek is, Krisztus értük közbenjáró imádsága szavatolta. De hát ez a "háttér-ima" a mienk is... Azokért imádkozott és imádkozik, akik hisznek őbenne. A megoldás tehát a Krisztusba vetett hit, ami naponként jó gyümölcsöket terem mások számára. Egy olyan közösség életképes, állandó és egységes, amelyben mindenki a másik javára él. Ámen.