"Ezért kerülő úton vezette Isten a népet, a Vörös-tenger felé a pusztán át." (2Móz 13,18a)

 Megszokott és ismerős számunkra, hogy hegyvidéken az utak, ösvények ide-oda kanyarogva vezetnek fel a gerincre, ahonnan hasonlóan tekervényes útvonal visz le a következő völgybe. Általánosan elfogadott, hogy a hegyet megkerülő útvonalhoz igazodunk, noha rövidebb távot kellene megtennünk, ha "toronyiránt" indulnánk neki. Miért? Mert árkon-bokron keresztülvágni tudjuk, hogy nehezebb. Még a legjobb "off-road" terepjáró sem visz át minden akadályon, azzal is biztonságosabban érünk célba, ha a hegyet megkerülő útvonalat választjuk. Mégis csodálkozunk, amikor Isten - válaszottait, népét, minket is ideértve - végtelen bölcsességében nem pillanatok alatt juttat el a célhoz. Csodálkozunk, hogy miért visz végig annyi nehézségen a pusztaságban, mikor ott van közvetlen előttünk a cél. Isten jól tudta egykor és tudja ma is, hogy milyen veszélyeket kell kikerülni, hogy ne csüggedjen el népe. Bíznunk kell benne, hogy minket is úgy vezet, hogy célba érjünk. Ámen.