"Jézus mondja: Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem." (Jn 10,14)

   Azt mondják, hogy emberi kapcsolataink egyik - ha nem a legfontosabb - alapfeltétele a kölcsönösség. Ha meg van a kölcsönös nyitottság, a kölcsönös bizalom, a kölcsönös tisztelet egymás iránt, ennyi elég is lehet egy harmonikus, működőképes kapcsolat, barátság, vagy szövetség megalapozásához. A többi majd jön magától - mondjuk. Vagy mégsem ilyen egyszerű? Néha kiderül, hogy a kölcsönösség elve behatárolt. Ha kifogyunk abból, amit felkínálhatunk, ha beszűkülnek lehetőségeink, akkor a legjobb kapcsolatépítő szándék mellett is elakadunk. Ideig-órig támaszkodhatunk kapcsolatépítő szakemberek, mediátorok tanácsára, segítségére, de az ő képességeik is végesek. Ilyenkor jön a szakítás és a mentegetőzés, az egymásra mutogatás: nem ismertem ki eléggé a másik felet. Vajon Jézust "jól ismerjük-e"? Mert Ő a Jó Pásztor minden bizonnyal jól ismeri az övéit. A prófécia szerint ezt igéri: "Megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" Ezzel a bizonyosságal követhetjük Őt ma is. Ámen.