"Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké…" (Jn 6,51)

     Többféle módon próbálkozhatunk csatlakozni lélekben a nagycsütörtöki eseményekhez, de semmiképpen sem kerülhetjük el a bűneinkkel és gyengeségeinkkel való szembenézést. Bárhogy is  helyezkedünk a terített asztalnál, a Gecsemáné kertjében, vagy a főpap udvarában, mindenképpen  Júdás vagy Péter mellé, vagy pedig az elalvók közé kerülünk. Nagycsütörtökön minden emberi mozdulat legjobb esetben is bénázás, minden kimondott emberi szó legfeljebb butaság lehet. Mégis, a legnagyobb hiba, ha nem csatlakozunk, ha félrehúzódunk, ha megúszni próbáljuk az egészet. Ha nem találjuk meg a helyünk Jézus mellett, eljátszhatjuk az örök élet lehetőségét. Ha némán, lehajtott fejjel, szemlesütve, épp csak a kezünket kinyújtva, de kérjük és fogadjuk az élő kenyeret! Ámen.