"Mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól…" (Tit 2,13-14)

     Azon a bizonyos vasárnapon nem volt semmilyen előkészület Jézus fogadására. Nem voltak szervezők, akik már hónapokkal előre lekötötték volna az útvonalat, kijelölték volna az ágfelelősöket, a felső ruhákkal rendelkezőket, a hozsannázásban hangadókat. Percek alatt állt össze a kép, amit olyan jól ismerünk, ami olyan kedves számunkra, aminek annyira szeretnénk mi is részesei lenni. Nos, igazából mégsem percek, hanem évszázadok teremtették meg a virágvasárnapi hangulatot. Mert mindenkiben ott volt az ősöktől átvett várakozás, hogy egyszer eljön az a nap, amikor a Megváltó királyként bevonul a fővárosba. Kétezer év után a boldog reménység várása maga a boldogság lehet számunkra is, hiszen már most megélhetjük a Jézussal való találkozás örömét. Ámen.