"Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!" (JSir 3,22-23)

     Nem különös, hogy éppen Jeremiás Siralmaiban találjuk ezt a gyönyörű megfogalmazását Isten szeretetének? Érdemes végigolvasni az egész fejezetet, hogy lássuk, nem valami rendkívüli esemény mozdítja ki a panaszáradatból a szerzőt, hanem a saját nézőpontján változtat. Ahogy a mai igét megelőző versekben írja: " Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek..." Bizony hajlamos az ember önmagát kilátástalanságba hajszolni, pedig mindenhol és mindenkor velünk van Isten szeretete. Ha mi akárhányszor megtagadjuk, eltaszítjuk, káromoljuk is, ő minket gyermekeiként hív magához. Halljuk meg a hívó szót, lássuk meg Mennyei Atyánk irgalmát ma is! Ámen.