"Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet." (Ézsa.42,6a)

Igazságot kereső emberek vagyunk. Nem tudjuk megragadni teljes egészében ezt a fogalmat. Inkább az történik, hogy a különböző helyzetekben alkalmazzuk. Van úgy, hogy megtörtént esemény szemtanui voltunk, és akkor el tudjuk mondani, hogy mi az igazság. Egyébként nagyon relatív minden más eset. Soha nem tudjuk teljes egészében azt a folyamatot, amely egy történéshez vezetett, éppen ezért nem kiálthatjuk ki magunkat bíróknak, hogy ítélkezzünk bármiben is.

Az igazság- érzet, az egy más dolog. Eszembe jut Jézus kijelentése: Én vagyok az út, az igazság és az élet! Eszembe jut, hogy létezik egy egyetemes törvény, amit Isten, a Teremtő nem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira írt. Ennek egyszerű leképeződése például a lelkiismeret, amíg tisztán megőrizzük. Nem tudunk szemet hunyni az igazságtalanság fölött. Nem engedjük, hogy megtörténjen az igazságtalanság. Ha például nincs erőnk kiállni az igazság mellett, akkor meg kell vizsgálnunk lelkünket. Világosan tanít az ige: Isten vezet ebben is. Isten az, aki elhívott pontosan erre, hogy képviseljük azt az igazságot, amit ő hozott a szeretet kötelékében. Merjünk szólni, és merjünk cselekedni az igazságért, mert Isten velünk van. Ámen.