"Minden nép dicsőítse az Urat, dicsőítsék őt a nemzetek, mert nagy a szeretete irántunk, és hűsége örökké megmarad!" (Zsolt.117,1)

A történelem nyitott könyv az ember előtt. Nemzedékek  görgetik előre a tapasztalatot, az életben megszerzett bölcsességet. Jóllehet vita van arról, hogy hosszú idő távlatából vajon hiteles-e minden, mégis kiolvasható belőle az, ami lényeges. A szájhagyományról azt tartják, hogy rövid életű, azonban nem így van, hogyha a kultikus, hívő közösségekre gondolunk. Hihetetlenül sok ideig megmarad a bizonyságtétel. Pontosan azért, mert az apák a fiaknak, a következő nemzedéknek úgy tanították meg a történelmet, hogy a kultikus helyen és hitvallásban, olykor a liturgia részeként szó szerint ismételték az elődök hitvallását. A másik fontos dolog, hogy az életet, a történelmet nem egymagában, nyersen értelmezték, hanem hitben, Istennel, Isten szerint. Talán a legrövidebb kifejezése ennek a hitnek az a megállapítás, hogy Isten a történelem Ura. Csodáit megtapasztalták, szabadítását sokszor látták. Ezt a hit tartotta meg őket és ezért nem hallgatott el a hálaadás és dicsőítés. Minket bizonyságok fellege vesz körül. Különösen egy ilyen napon, amikor büszkék vagyunk nemzetünkre fontossá válik az, hogy hálaadásra buzdítsuk egymást Isten iránt. Ne feledjük elmondani fiainknak és testvéreinknek, hogy Isten nélkül nincs megmaradás és győzelem. Boldog az a nép, amelynek Istene az Úr. Ámen.