Jézus mondja: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Mt 24,35)

A mulandóság kétféleképpen jelenik meg életünkben és így különböző lelkiállapotot szül. Megnyugtató és reménységet adó, ha tudjuk, hogy életünkben a rossz időszakok mulandóak. Erőt adó, ha békétlenségben, betegségben, nehéz anyagi helyzetben, vagy bármi más nyomorúságban tudatosítjuk, hogy egyszer annak is vége lesz, elmúlik. Ha azonban szeretteink vagy saját magunk elmúlására gondolunk, az félelmet és szomorúságot, néha szívet markoló aggodalmat eredményez. Mindkettőre nézve vannak tapasztalataink. Ezért szólít meg Jézus, hogy beszédeire irányítsa figyelmét, amelyek egy állandó és biztos pontot jelentenek számunkra. Beszédeiben elmondja, hogy ez a világ valóban elmúlik. Az életet jelentő Nap is elpusztul, állapítja meg a tudomány is. Ezzel az elmúlással együtt azonban minden rossz is elmúlik (Jel 21,4), az ember pedig, aki hallgatja és megtartja beszédeit az új ég és új föld (Jel 21,1) örököse lesz. Ezért legyenek mindenkor életünk, döntéseink és lépéseink meghatározói a Jézus Krisztus beszédei. Ámen.