„Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára…” (Zsolt 105,8)

Az ember természetéhez sok pozitívum,  erény, képesség kapcsolódik. Annyi minden emel ki bennünket a teremtett mindenségből. Ugyanakkor megannyi deficittel, hiányossággal is rendelkezünk. Kettő ezek közül, hogy képesek vagyunk felejteni és elhagyni. Mennyi könny, fájdalom, magára maradottság, nélkülözés volt már emiatt az emberi történelemben. Az Úr soha nem felejt. Semmit. A jó hír pedig az, hogy emlékszik a szövetségre, amelyben az embernek ígérte jelenlétét, hatalmát, szeretetét, irányító, vezető szavát. Oka millió lenne, hogy elfelejtse és elhagyja az embert, minket is. Nem teszi, mert lényegéhez tartozik, hogy adott szavát betartsa, lényegéhez tartozik a ragaszkodás hozzánk, mert Isten a szeretet. Segítsen minket a mi Urunk, hogy mivel az ő képére és hasonlatosságára teremtettünk, emlékezzünk mi is mindig az Ő szövetségére, a nekünk adott Szavára és hűséggel éljünk. Tükrözzük ezt az Isteni ragaszkodást és szeretetet emberi kapcsolatainkban is, míg tart földi létünk. Ámen.