"Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?" (Mt 7,11) 

 

     Benne van az igében, hogy tudunk jó ajándékokat adni gyermekeinknek, és benne van az is, hogy gonoszok vagyunk. Mielőtt vitába szállnánk e kijelentésekkel, vagy árnyalni akarnánk bármelyiket, figyeljünk inkább arra, hogy a mi mennyei Atyánk sokkal inkább ad jót nekünk, mint ahogy azt mi akár csak elgondolhatjuk. Neki nincsenek kétségei, nem a pillanat hatása alatt cselekszik, nem kell számba vegye a lehetőségeit, tehát mérhetetlenül jobban áll nálunk minden tekintetben. Ezt a mérhetetlen jót osztja meg velünk kérésre anélkül, hogy visszatartana, lecsippentene, tartalékolna belőle bármi okból. A kérdés az, hogy felismerjük és megbecsüljük-e az isteni jót? Vajon nem cserélnénk-e el aprópénzre, limlomra, pillanatnyi örömre? Gonosz létünkre bizony nehéz helyzetben vagyunk, ha meg kell ítélnünk, mi az igazán jó, de ha maradéktalanul rá bízzuk magunkat Teremtőnk jóságára, a végén biztosan teljes lesz az örömünk. Ámen.