"Hallgassatok a szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek." (Jer 7,23b)

     Attól, hogy van járda végig az utcán, én még járhatok az úttesten, legfeljebb elüt egy autó. Attól, hogy ki van téve a figyelmeztető tábla a magasfeszültségű vezetékeknél, én még felmászhatok az oszlopra, legfeljebb agyonüt az áram. De elég, ha otthon belenyúlok a konnektorba, vagy egy feszültség alatt levő háztartási gépbe... Mielőtt elengedjük egy kisgyermek kezét, megtanítjuk, hogy ne szaladjon ki az úttestre, és ne piszkálja a konnektort. Akkor Isten szavára miért nem hallgatunk? Ki hitette el velünk, hogy nem szükséges, vagy nem érdemes? Isten szól valahonnan valakikhez, vagy "én Istenem, jó Istenem" szól hozzám, mert jót akar nekem? Biztosan vannak fölösleges útjelző táblák, figyelmeztetések szerte a világon. Isten egyetlen szava sem fölösleges. Ámen.