"Az én Uram, az Úr megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg." (Ézs 50,5)

     A 130. zsoltárból lehet ismerős a kérés: "nyisd meg te füleidet..." Ott a mélységet megélő ember kiált Istenéhez, hogy hallgatná meg szabadításért való könyörgését. Többnyire ez az alaphelyzet: mi kérjük Istent, hogy hallgasson meg minket. Kicsit olyan ez, mint amikor találkozáskor megkérdezzük a másiktól "hogy vagy?", de csak megszokásból, udvariasságból, nem várunk választ, hiszen sietnünk kell. Isten előtt is megállunk egy-egy pillanatra, elmondjuk a magunkét, azután megyünk dolgaink után. Ézsaiás is így élt, míg egy napon az Úr az ő fülét nyitotta meg, hogy hallja, értse, és továbbadja Isten szavát. Nem volt engedetlen, nem hátrált meg, így csodálatos próféciák közvetítőjévé lehetett. Szánjunk időt, csendességet meghallgatni, befogadni, amit az Úr üzen nekünk. Ámen.