"Kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen." (Jn 16,24b)

   Tudunk még önfeledten örülni valaminek? Úgy, hogy csak arra figyeljünk, hogy történnek olyan dolgok is környezetünkben, életünkben, amelyek nyomán - ha csak rövid időre is - megváltozik kedélyállapotunk. Elég néhány jó szó és felragyog az arcunk. Egy mosolyban, egy ölelésben elcsendesedik felzaklatott szívünk. Új erőre kapunk, ha bíztatnak, bátorítanak. Új célt és új távlatokat nyit meg előttünk, ha különleges megbízatást kapunk. Lehet, hogy csupán néhány pillanatot, ideig-óráig tartó megnyugvást, fellángolást jelent, de változást idéz elő. Van-e ma bennünk vágyakozás megtapasztalni: Milyen a teljes öröm? 

  A tanítványoknak Jézus társaságában hihetetlen élményekben volt részük. Öröm lehetett átélni, hogy "Krisztus, az élő Istennek Fia" jelenlétében nagyszerű dolgok, csodák történnek. Jézus most búcsút vesz tőlük: Mi lesz a csodákkal? Mi lesz az örömmel? Végleg odalesz az is? Ezért szól az ígéret ma is, a tanítványokkal együtt nekünk is. Veletek vagyok! Kérjetek és megkapjátok! Legyen teljes szívetekben az öröm!

    Ámen.