„Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt.” (Ézs 45,8)

 A fejezet középpontjában egy érdekes teológiai fogalommal, az „elrejtőzködő Isten” gondolatával találkozhatunk. A fejezet viszont összességében Isten nyilvánvaló jelenlétéről szól. Többek közt arról is, hogy milyen jól „ismeri az Úr az övéit”. Ismeri Izráelt, ismer téged és ismer engem is. Ha az ember - minden titkaival együtt - nyitott könyv Isten előtt, vajon Isten személye miért marad elrejtve előttünk? 

  Ez az igevers jelzésértékű. Isten maga nyílik meg előbb, pontosabban az „egek”. Előbb Isten igazsága hull, mintegy áldásként, akár a harmat, a korai és kései eső. Válaszképpen megnyílik, feltárulhat előtte a "föld" és az ember élete is igazságot és szabadságot teremhet, abból az igazságból, amellyel Isten ajándékozta meg a világot. Jó lenne a teremtés csodáját, a mögötte „rejtőzködőnek” tűnő igazság erejét és áldásait felismerni ma is. Átélni, hogy Krisztusban igazságra és szabadságra hívott el, a minket is név szerint ismerő Mennyei Atyánk. Ámen.