„Egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz a legkisebb pénzt.” (Mk 12,42)

  Márk evangéliuma különös ellentétre figyelmeztet az igében. Arra, hogy az evangéliumi látást könnyen elhomályosíthatja, megzavarhatja az anyagias lelkület. Noha az evangéliumi narratíva és a keresztyén együttérzés szempontjából hangsúlyos az asszony özvegyi sorsa és szegénysége, mégis megtéveszt, sőt akár ellenérzést is kelthet a másik hangsúlyos tényező, az adomány mértéke. Hiába a legkisebb, a kétfilléres pénzérme, de  ebben a jelentéktelenségben is elég feltűnő lehet, hogy elterelje a figyelmet az adakozó személyéről.

 Ne feledjük, hogy az asszony figyelmét sem szegénysége, sem özvegyi állapotának kilátástalansága nem tántoríthatta el attól, hogy „hálával áldozzon” az Úrnak. Milyen nagyszerű lenne, ha legtöbben erre figyelnének fel. Arra, hogy nem annyira lehetőségeink, képességeink mértéke, hanem a minden körülményben megmutatkozó hálás lelkület lehet ma is az igazán "okos istentiszteletünk" legfontosabb eleme. Ámen.