„Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek.” (Zsolt 86,9)

Az optimista szemléletű ember ad erre esélyt, a pesszimista legyint egyet, a hívő ember egyetért vele,  mert nem a megfelelő körülményeket mérlegeli, nem a megvalósulás időpontját firtatja, hanem azt, hogy az életéből fakadó hittapasztalatok nem vezethetnek máshová. Csak oda, hogy minden nép rádöbben egyszer, hogy nincs hasonló Istenhez. Megbocsát, meghallgat, megsegít, csodát tesz, közel jön, megérint, bölcsességet, értelmet ad. Ma is sokan borulunk le előtte és tiszteljük az Úr nevét szerte a világon, mert hitünk és életünk tapasztalata nem enged meg mást, csak az Isten tiszteletet az istentiszteleten. Azt, hogy mikor valósul meg a zsoltáros látása, nem tudjuk, nem is a mi dolgunk. Mi tesszük azt, amit tennünk kell, mert már látjuk az Úr nagyságát, kegyelmét és szeretetét az életünkben. Az Úr előtt való megállásunk ma is példaértékű a világban. Keljünk fel, menjünk el és áldjuk együtt az Urat. Ámen.