Jézus mondja: „És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20b)

  A Szentírás nem csak a láthatatlan, a rejtőzködő Istenről tesz többször is említést. Nagyon sokszor találkozhatunk sajátos emberi énünkkel is, amely a bűneset óta arra késztet, hogy válsághelyzetekben eltűnjünk a „világ szeme” elől. Az Írás bizony foglalkozik az elrejtőző ember alakjával is. Ádám és Éva a bűn miatt rejtőzik el. Ábrám feleségét próbálja más személyiség mögé rejteni a fáraó elől. Jákób Ézsau személyisége mögé bújik. Dávid is elrejtőzik, ha kell. Előbb félelmében, Saul őrült haragja elől, aztán meg bűne miatt böjtöl elzárkózva. 

  Persze a feladat elől is elrejtőznénk sokszor. Ahogy Jónás is tette. Vagy félelemből, ahogy Péter bújt a hármas tagadás hárító szavai mögé. A többi tanítvány is bezárt ajtók mögött várta, hogy mi lesz velük Jézus nélkül. Ez a kulcsa az emberi rejtőzködésnek. Akár a bűneink, akár félelmeink, akár a kihívások és feladatok miatt rejtőzünk a legfőbb ok az, hogy nem érzékeljük Isten jelenlétét. Megváltó jelenlétét. Halljuk meg újra és újra, Jézus tanítványainak tett ígéretét. Valljuk meg hittel, hogy Ő velünk van minden napon, ma is. Ámen.