„Megismerteted velem az élet útját […].” (Zsolt 16,11a)

  Isten megismertette velünk, emberekkel az élet és az üdvösség útját. Az általa megszabott irányt nem mindig kedveljük. Elég gyakran méltatlankodunk, sopánkodunk, hogy milyen sok a próbatétel, mennyi nehézségbe ütközünk és közben fel sem tűnik, hogy folyton eltérünk az iránytól, amit megismerhettünk Jézus Krisztusban. Ideálisnak véljük a keresztyénség kezdeti időszakát, pedig akkor is baj volt a helyes irány céltudatos követésével. A korintusi gyülekezetben például mindenki más úton-módon akart szolgálni. Pál apostol felsorolja Isten változatos kegyelmi ajándékait, majd tanítása átvált a szeretet himnuszára. Így vezeti fel: „…megmutatom nektek a legkiválóbb utat” (1Kor 12, 31). 

 Az élet útja, ma is a Krisztusban megismert, az Isten kegyelméből megtapasztalt szeretet. Különleges, nagyon személyre szabott út ez, de általa minden gondolatunk, minden tettünk határozottan a Krisztusban teljes életre, az üdvösségre irányul. Az ősatyákkal együtt, a zsoltáros is „csak távolról látta és üdvözölte” (Zsid 11,13) az élet ígéretét, de teljes bizonyossággal hitte. Mi miért kételkednénk? 

  Ámen.