"Jó csendben várni az Úr szabadítására!" (Jer.Sir.3,26)

Gyakran kioktatnak bennünket igaz hívő emberek, hogy semmit nem kell tenni, csak imádkozni, és várakozni a szabadításra. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy az ember igaz elhatározása és cselekvése nélkül nem történt előrelépés. Mondhatnánk azt is, hogy valóban kell a megérzés, az elhatározás, de a legfontosabb a hit, hogy Isten erőt ad ezekhez. Nélküle nem lenne szabadulás, de annyira szereti az embert, hogy a méltóságát soha nem sérti meg. A szabad akarat kérdésében sok teológiai vitát ismerünk, sok szélsőséggel. Egy bizonyos, hogy az ember nélkül Isten nem akarja kényszerből megmenteni az embert. Ezért mi emberek felelünk.

A Jeremiás Siralmai azért kapta ezt a nevet, mert az egész irat így kezdődik: "Jaj, de árván ül a nagy népű város" (JerSir.1,1) Általában akkor olvasták föl, amikor Jeruzsálem elestére emlékeztek. A szövegben az is hangsúlyos, hogy az egyéni és a kollektív, nemzeti bűnök vezettek a pusztuláshoz. A bűnök miatt van pusztulás, és a bűnök miatt van csapás. Ez is bűnbánatra szólít. Az igében megszólal egy nagyon magabiztos hang, amely az igazi hívőt jellemzi. Isten uralja mindezt, te tedd meg a dolgodat istenfélelemmel. Ne kiabálj, ne agitálj, ne fontoskodj! Csendben legyél! Tarts bűnbánatot, alázd meg magad Isten előtt, reméljed és kérjed az Ő szabadítását. Csendben. Csendben és nagy bizalommal, hogy Ő valóban hatalmas és meg is tud szabadítani. Ámen.