„Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: »Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól«, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az?” (Jak 2,15–16)

     A hit cselekedet nélkül, a cselekedet pedig hit nélkül, semmit sem ér. Érzékeny pontra tapintott Jakab apostol, ugyanis nem csak a maga korában volt jellemző a  mások bajaira érzéketlen kegyesség, valamint a meg nem térők irányából érkező, jóindulatú segítségnyújtás. Minket - reményeink szerint - az előbbi érint, hiszen életünk meghatározó része az Istennel kötött szövetség. Ennek a szövetségnek pedig egyik meghatározó pillére a feltétel nélküli jócselekedet. A keresztyén nem számol, mérlegel, hanem cselekszik felebarátja, testvére javára. Elsősorban a mellette lévőére, hiszen az igazi kihívás az, amikor minden ismeretemet, esetleges ellenérzésemet, előítéletemet félre tudom tenni. Isten nem véletlenszerűen küldi hozzánk a rászorulókat: a kérők, szükségben lévők nem maguktól jönnek. Ha nem cselekedjük meg eggyel a legkisebbek közül, Krisztust utasítjuk el magunktól. Kemény próba, de a tétje is hatalmas: üdvösségünk. Mindig kérjünk erőt, bölcsességet Istentől a jó döntéshez! Ámen.