„Uram, te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod.” (Zsolt 10,14a)

     Milyennek látja Isten a vészt és a bánatot? Biztosan nem ugyan olyannak, ahogy mi látjuk! Ő látja tisztán az eredőjét, a célját, kimenetelét, és látja a jelennek is minden árnyalatát. A mi látásunk csak a pillanat egy szűk keresztmetszetét képes átfogni. Ezért fontos, hogy a zsoltároshoz hasonlóan gondjainkat, bajainkat Isten elé tegyük. Azért megyünk az orvoshoz, mert jó esetben ő látja a bajok gyökerét, és tudja a megoldást. Azért fordulunk Istenhez, mert ő kézben tartja azt is, amit mi veszedelemként, fájdalomként, bánatként élünk meg. Amikor Istenhez fordulunk, nem őt figyelmeztetjük, hogy el ne felejtkezzen rólunk, hanem magunkat emlékeztetjük, hogy őrá van szükségünk. Bár nem szeretjük, ha csak lehet, elkerülnénk, de fogadjuk el, hogy a vész és a bánat is javunkat, üdvösségünket szolgálja. Ámen.