"(Az Úr) megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát." (Zsolt.28,7b)

Ha valaki kérdezett a zsoltárok üzenetéről, mindig elmondtam, hogy túl kevésszer olvassuk azokat, és ezért nem értjük. Mert aki rendszeresen olvas zsoltárt, megtanulja azt, hogy a hívő ember mit tesz élete minden pillanatában. Imádkozik. Kér, könyörög, perel, érvel, rácsodálkozik, panaszkodik, majd hálát ad, örül, majd dicsőít. Istennel van, és így haza érkezik. Olvasva, meghallgatva, énekelve születik meg majd a személyes zsoltár, a személyes imádság. De nagy szükség van erre, hiszen napokig, hetekig, talán évekig azon kapjuk magunkat, hogy némák vagyunk a lelkünkben. Imádságaink betanult szövegek, de a szív nincs mindig bennük. Csodálkozunk, hogy hallgat a menny. Örüljünk Isten szabadításának és vidám szívvel adjunk hálát neki. Áldott légy, Urunk! Ámen.