„Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját!” (Zsolt 67,2)

     Ha megkérdezzük a ma emberét, mire van szüksége, biztosan hosszú és felettébb színes listát állíthatunk össze. Ha csak önmagunkhoz őszinték vagyunk, már szép számban sorakoznak a tételek. Ezeket azután vagy Isten elé visszük kérés formájában, vagy eltesszük a lelkünk mélyére valahová, sóhajok és vágyódások közepette. Minden bizonnyal a zsoltárosnak is voltak vágyai, álmai, titkos reményei. De volt benne alázat és hit Isten iránt, ez tette őt alkalmassá zsoltárszerzésre. Nem az időjárás, az egészség, a gazdasági vagy politikai helyzet, de még csak nem is a szerelem a témája a zsoltárnak. Isten áll a figyelem fókuszában, mint minden jónak szerzője, adományozója. Ezen az évezredek nem változtatnak, ma és holnap is Isten kezében vagyunk mindnyájan. Ámen.