„Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk.” (1Thessz 5,9–10)

 

     Vegyük észre azonnal, hogy az ige szembe állítja a haragot az üdvösséggel. Összeférhetetlenség áll fenn, amit megerősít az előző, nyolcadik vers is, amiből a hit-remény-szeretet hármasa kerül szembe a haraggal. Hiszen olyan egyszerű, világos: a mi Urunk Jézus Krisztus a szeretet teljességével, bármilyen harag tökéletes hiányában halt meg értünk, ezzel mutatott utat számunkra Isten országába. Nincs olyan állapot, nincs olyan körülmény, ami a keresztyénséget jogosan haragra gerjeszthetné. Régi bölcsesség, hogy „a harag rossz tanácsadó!” Mégis mennyi gondnak, bajnak, szétzilált kapcsolatnak oka a harag, mert nem vagyunk képesek visszafojtani, megálljt parancsolni, legyőzni! Isten nem haragra rendelt minket, tehát tartsuk főbenjáró kötelességünknek szembeszállni a harag minden formájával! Ámen.