„Tiszteld apádat és anyádat […]!” (2Móz 20,12)

 Természetesnek tűnik, hogy ez az egyik legkönnyebben megtartható parancsolat. A tisztelet elég tág fogalom és alapvetően nem igényel különösebb áldozatvállalást. Talán egy kis önuralomra és jó modorra szükség van a tisztelet látszatának fenntartásához, de semmi több. Sokszor így gondolkodunk. Az igazi tisztelet viszont több mint látszat. Nem csupán modoros magatartás. Az igazi tisztelet szorosan kapcsolódik Isten örök tervéhez. Létünkhöz, teremtettségünkhöz. A hívő a makrokozmosz minden rezdülésében a Teremtő Isten jelenlétét, gondoskodását ismeri fel. A gondviselő szeretet csodáit. Milyen különös, hogy a személyes mikrokozmoszban mindezt a hívő lélek is nagyon nehezen vetíti ki az édesapákra és édesanyákra. Akkor talán többé lehetne a tiszteletünk is puszta látszatnál és jó modornál. Valóságos, őszinte, önzetlen szeretetté lehetne, amelyre elhívattunk a Krisztusban. Ámen.