„Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.” (Kol 3,11)

     Természetesen nem tűnnek el egy szempillantás alatt népek, társadalmi osztályok, alapvető emberi tulajdonságok. De ugyanolyan természetesen felülírható a legmélyebb berögzöttség, a leginkább meghatározónak gondolt társadalmi jegy. A "minden és mindenekben Krisztus" ellenállhatatlan erővel dönt le válaszfalakat, temet be lövészárkokat, szakadékokat. Éppen ezért nagyon súlyos kérdése a huszonegyedik századnak, hogy miért ragaszkodunk még mindig bármiféle ideig-óráig fontos, múlandó állapothoz Krisztussal szemben? Mivel indokoljuk a ragaszkodásunkat ezekhez, holott Krisztus "az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6), kívüle pedig pusztaság, sötétség, halál van? Krisztus nem elveszi tőlünk a becsesnek, vagy meghatározónak gondolt földi értékeinket, hanem az igazság és az élet szolgálatába állítja azokat. Teljes bizalommal adjuk át magunkat a Mesternek! Ámen.