„Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét.” (Zsolt 20,8)

     Igyekszem képben lenni a világ történéseivel, a magam módján követem a napi eseményeket. Taurus rakéták, Himars rendszerek, kényszersorozások, korunk háborúinak megannyi kelléke szerepel folyamatosan a hírekben. Az Úr neve pedig még elvétve sem fordul elő. Elég beszédes aránytalanság ez ahhoz, hogy a magát keresztyénnek valló ember lássa, hogy milyen erők mozdulnak, működnek ma Európában és a nagyvilágban. Nincs új a nap alatt a kezdetek óta, hiszen egyik oldal mindig a pusztító erővel, a másik pedig a Teremtővel dicsekszik. A kép tiszta, a két oldal világosan elkülönül egymástól, de a kísértés már-már ellenállhatatlan erővel húz át egy-egy kritikus pillanatban a pusztító, de kézzelfogható, tehát biztosabbanak látszó oldalra. Hiszen Péter is csak éppen megingott pár pillanatra nagypéntek hajnalán a tagadás "védelme" alá bújva. Aki az Úrnak nevével dicsekszik, az alkalmas és alkalmatlan időben is ugyanazzal a hittel, meggyőződéssel dicsekedjen! Ámen.