„A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn […].” (Ézs 40,15a)

Mit ér egy vízcsepp a vödörben? Mennyit nyom egy porszem a latban? Az átlagember számára látszólag semmit. A tudomány számára fontos a pontosítás, ezért akár mikro-, nano-, piko- pontossággal is kész pontosan meghatározni mindazt, ami jelentéktelennek tűnik. Az igét olvasva jogos kérdésnek tűnik az is, hogy csupán ennyi lenne egy nép értéke is? Ennyi lenne a népek szerepe a világban, a világ történetében? Az örökkévaló Isten, a Teremtő előtt úgy tűnik igen. Előtte akár a legnagyobb népek is jelentéktelen semmiségek, hacsak nem ismerik fel a teremtettségük célját, az Istentől nyert méltósággal és az elhívással járó kötelességeiket. Ma már nem létező népek végtelen soráról tudunk, akik  az emberiség történetének olvasztótégelyében eltűntek. 

Mi a helyzet velünk? Mennyit ér népünk? Mennyit ér keresztyénségünk? Illő, hogy mindezt ma két aradi vértanú szavainak fényében értékeljük mi is újra: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” (Vécsey Károly)  „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” (Török Ignác). Alázatos szívvel hajtsunk fejet ma is a hatalmas Isten előtt. Ámen.