„Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban. Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test.” (1Kor 15,42.44a)

A feltámadás evangéliuma Pál megfogalmazásában jól ismert Erdélyben, ugyanis része a temetési liturgiának. Egy alkalommal más igét olvastam a sírnál, a temetőből hazafelé tartva valaki rosszallóan megjegyezte, hogy a „halál fullánkját” kifelejtettem. Ebből is látszik, hogy egy-egy erőteljes kép, vagy metafora mennyire jól rögzül az emlékezetünkben. Márpedig az apostol nagyon erőteljes képekkel támasztja alá a feltámadás valóságát. Ilyen ez is. A földi test sebezhetősége, erőtlenségei ellenében a lelki test sérthetetlensége. Ahogy Pál fogalmaz „a romlandó romolhatatlanságba és a halandó halhatatlanságba” öltözése. Érdemes elgondolkodni, hogy mennyire vágyunk erre? Illetve azon, hogy milyen reménységgel ajándékozott meg Isten a Krisztus feltámadásában. Képesek vagyunk hinni már most, hogy Krisztus feltámadásának ereje javunkra szolgál? Hinni, hogy szeretteinkre is érvényes a romolhatatlanság? Ha nem, akkor még bűneinkben vagyunk és hiábavaló minden prédikálás. A feltámadás evangéliuma a jövő reménysége, amely túlmutat sírhanton, fejfán és dőlt kereszten. Ámen.