"Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hízlalt ökör, ahol gyűlölet van." (Péld.15,17)

Sokan és egyre többen megtanulták ezt az alapvető igazságot. Sokan nem ismerik be, de sokan valóban keserűen megismerték. Erről az igazságról könyveket lehetne írni. Sokan rácsodálkoznak, hogy több ezer éve tudták ezt őseink. Sokat tudtak az igazi lényegről, csakhogy a modern, művelt ember primitív korszaknak nevezi azokat az időket. Mi mindent jobban tudunk? Lám, mi neveltetésünknél fogva, kiművelt állapotunkban leépítettünk sokmindent, főleg emberi, egyszerű kapcsolatainkat, arra hivatkozva, hogy gátolja a haladást. Hová haladunk? Jó, hogy lassan megyünk, mert rossz az irány :)  A közvetlen, egyszerű és őszinte kapcsolat jelenik meg ebben az igében. A szeretet a fontos, és az embertárs a fontos. Más minden egyéb hiábavaló. Protokolláris, megszervezett találkozóink sohasem lesznek lelki minőség szempontjából őszintébbek és gyógyítóbbak, mint a szegénység házában szétosztott kevés, de nagy szeretettel felajánlott eledel és megtapasztalt igazi közösség. Mert a lélek a fontos és a szeretet. E kettő pedig csak Istenből táplálkozik. Ha megüresednek találkozásaink, meg kellene vizsgálnunk Istennel való reális kapcsolatunkat. Mindenünk lehet, de szeretet nélkül semmi sem válik igazi örömmé életünkben. Ez az igazság. Ámen.