„Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.” (Zsid 3,6)

A levél írója egy nagyon fontos önmeghatározást mond el. Mi Krisztus, a Fiú háza, népe vagyunk. Ugyanakkor azt is világossá teszi, hogy csak akkor igaz ez az önmeghatározás, ha a Fiúba vetett bizalmat és a reménység dicsekedését szilárdan megtartjuk. Ha ez nincs meg, akkor csak egy üres fogalommá válik az, hogy  keresztyénség. Bár Krisztus népét ma is sok minden teszi próbára és naponként vizsgáznunk kell a Krisztusba vetett bizalomról és az Úrban való reménységünkről való dicsekedésről, de tudom, hogy ma reggel is sokan indulunk úgy az élet kihívásai elé, hogy az Ige által erősítjük bizalmunkat és készek vagyunk dicsekedni is, hogy mi csak Jézus Krisztusban reménykedünk. Jó tudni, hogy így indulva a Fiú Isten hűsége a mienk. Velünk jön, megtart és mindenben megsegít. Ámen.