“Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője.” (Ésa.53,3a)

 Amikor ezt az igét olvasom, mindig zavarban vagyok. Eszembe jutnak azok a művészi Jézus-ábrázolások, de a művészfilmekben megjelenő Jézus arc is, amelyek idealizálják a megszületett Messiást. Szinte követik az éppen uralkodó divatot. Isten Fia nem nézhet ki rosszul… mondhatnánk ezt is. Nyilván minden magyarázható, ahogyan a torinói lepellel is állunk. Ilyen volt Jézus. De ezt csak azok tudják igazán, akik vele találkoztak. Ha megfigyeljük a bibliai híradásokat, láthatjuk, hogy sokan nem ismerték föl Jézust. Egy volt az emberek közül látszatra. Az ézsaiási prófécia sok ember megtérését szolgálta, ahogy a Filep által megkeresztelt szerecsenyországi komornyik története is mutatja. Itt a megváltás súlyos terhei jelennek meg. A prófécia szerint “ábrázata nem volt kívánatos, utált és az emberektől elhagyott volt.” S akkor mit kezdünk az idealizált hosszú hajas, szakállas lovagi “festmény-képpel”? Jobb hogyha elolvassuk például a 38. zsoltárt, mert választ kapunk Jézus személyes érzéseire. Testében, lelkében elhordozta a bűneink terhét és büntetését. Adjunk hálát, ha minket nem vetnek meg, nem hagynak el és vannak időszakok, amikor fájdalmaink nincsenek és nem vagyunk betegségben. Azért lehet így, mert Jézus hordozta helyettünk a keresztet. “Az Ő sebeivel gyógyulunk meg!” Ámen.