„Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk.” (Zsolt 124,7)

Kamaszkoromban a nagyobb fiúk télen elvittek fácánozni.  Akkor még voltak nagy telek és a friss hóban látni lehetett a fácánok lábnyomait. A lábnyomok ösvényén felállították a csapdát. Ha a fácán belesétált, onnan nem volt menekvés. A madarász tőre, hálója, csapdája rejtve van. Mint azok a csapdák, amelyek az ember életútján vannak felállítva. Vigyázunk, ahogyan csak tudunk, de nem mindig sikerül elkerülni a veszélyeket. Dávid arról vall ebben a zsoltárban, hogy a gonosz emberek kezéből mentette ki őket az Úr. Emberi ármány, pénzügyi csapda, ideológiák hálója, betegség tőre és még annyi minden veszélyezteti az életünket. Van, hogy beleesünk. Ha az Úr nem lenne velünk, nem lenne menekvés. Ő töri össze a tőrt, hogy megmeneküljünk. Jó tudni, hogy mint titkos bánya mélyiben formálja terveit, de biztos kézzel hozza fel, mi most még rejtve itt. (MRÉ 458) Ámen.