"Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” (Péld.19,17) 

Ez érdekes. Jöhet hozzád kölcsönkérni az Úr? Mit tennél, ha felismered? Minden kicsinek vélt emberben meg kellene látnod a hozzád érkező lehetőséget. Most segíthetsz. Ha eggyel is megtetted, Jézussal tetted meg. Az úgynevezett fekete pénteken megdöbbentő jeleneteket láttam a civilizált Amerika áruházairól. Tömegek özönlötték el az üzleteket, romboltak, veszekedtek, verekedtek, sőt, egymás karjaiból tépték ki a dobozokat. Állati ösztönök... Egy széphírre érdemes nemzet, akiknek mindennap megfordul kezükben az a bizonyos papírpénz, amelyre büszkén ráírták: Istenben hiszünk, bízunk (In God we trust), így viselkedik. Már ez is egy aberráció, hogy miközben simogatod a zöld valutát, aközben ebben dicséred az Istent. A pénz isten - na, az igen! A bölcs ember mindig látta ezt. A kegyesség leple alatt, a vallásosság arroganciájával "tisztességes" életet éltek azok, akik "számítottak". Akik úgyis üdvözülnek. De, mégsem. Egyetlen valuta a mennybe az alázatos hit. Nincs más. Ez a hit pedig attól érdekes, hogy kevesebb én van benne, és több te. A szeretet arról szól, hogy a nagyobb zsemle mindig a másiké. Ez a szeretet kockázata. De mindig megtérül a "befektetés" azoknak, akik hitből cselekednek. Addig amíg nem vagyunk képesek feláldozni önmagunkat, amíg nem vagyunk képesek Istenért meglátni, segíteni az éhezőt, addig sötétségben vagyunk. Urunk, ragyogtasd ránk arcod világosságát! Ámen.