"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel!" (Fil 4,4-5)

     Nyilvánvaló, hogy kell legyen valami plusz az ember lelkében ahhoz, hogy a nagy többséggel szemben örülni tudjon akkor is, amikor senki más nem. Az is nyilvánvaló, hogy valódi örömről beszélünk, nem betanult, kötelező mosolyról, amivel olyan gyakran találkozunk. Igénk egybeköti az örömöt, a szelídséget és az Úr közelségét. Ezért találkozhatunk jellemzően idős testvérekkel, akik derűsen és szeliden élik meg az Úr közelségét. Ez a fő feladatunk most,  adventben: tudatosítani magunkban, hogy az Úr közel, és gyakorolni az örömöt és szelidséget. Ellenkező esetben annál fájdalmasabban éljük meg a szomorúságot, az indulatokat, az Úrtól való eltávolodást. Ne elégedjünk meg a mázzal, a mások felé mutatott, kényszeredett mosollyal! Adjuk át lelkünket Isten Szent Lelkének, hogy tisztítson, rendezzen, felkészítsen, alkalmassá tegyen az igazi örömre! Ámen.