„Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.” (Zsolt 84,3b)

     Áldott, és egyben ritka állapot, amikor a test és a lélek harmóniában együtt ujjong. Legtöbbször egyik, vagy másik elvan a maga bajaival, fájdalmaival, sérüléseivel. Ha mindkettő megfárad, elkedvetlenül, nagyon keserves időket él át az ember. Mennyire természetesnek vesszük, hogy időnk nagy részében félgőzzel élünk: vagy a test, de jellemzően inkább a lélek alig van jelen. Ahelyett, hogy megkeresnénk, minden áron felkutatnánk minden lehetőségét a test-lélek teljes, együttes harmóniájának, csak sóvárogjuk, vagy irigyeljük a másokét. Holott sem pénz, sem hatalom, sem tudás nem pótolja azt az ujjongó érzést, amiről a zsoltáros bizonyságot tesz. Az advent segíthet testünknek, lelkünknek rátalálni erre a közös, ujjongó hangra! Ámen.