„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben…” (5Móz 8,2)

Az emberi elme a visszaemlékezések rendjén hajlamos arra, hogy a negatívra, a rosszra,  a sanyarúra összpontosítson, arra, ami próbatétel volt az életében. Az Isten szava azonban arra irányítja a figyelmet, hogy az egész útra emlékezzen a nép és arra, hogy ezen az úton Istene vezette. A választott nép negyven éve nem csak próbákról szólt, hanem Isten-élményekről is. Nem csak szomjúság volt, hanem víz is, ami a kősziklából fakadt, nem csak éhség volt, hanem manna és fürjek is, nem csak ellenség volt, hanem győzelem is, és mindez azért mert az Úr vezette őket. Persze, hogy volt megpróbáltatás, hiszen Isten látni akarta mi van a szívükben. Az, hogy most még Isten szavára figyelnek azt jelenti, hogy van a szívükben hit, reménység, bizodalom Isten iránt. Ha mi is életünk egész útjára figyelünk, hiszem látjuk benne az Úr vezetését, Ő pedig látja mi van a szívünkben. Figyeljünk szavára ma is, ezután is, hogy vezetésével menjünk tovább utunkon. Ámen.