„Becsaphatjátok-e Istent, ahogyan becsapjátok az embereket?” (Jób 13,9b)

     Nincs benne a kérdésben, hogy becsaphatjuk-e az embereket, az ige tényként kezeli egymás becsapását. Ennek a mértékét, következményeit tehát lehet vitatni, de magát a tényt nem. Becsaphatjuk-e önmagunkat, amikor válaszolni akarunk a feltett kérdésre? A válasz egyértelmű: igen, hiszen ahogy másokat, úgy önmagunkat is képesek vagyunk becsapni. Ráadásul ezt látjuk meg a legnehezebben, ezt fedezzük fel legutóljára. Azt is nagyon nehéz felismerni, feldolgozni, hogy hagyjuk magunkat becsapni, sőt nagyon sok esetben kimondottan jónak véljük a becsapást. A "de jól nézel ki", "annyira örülök" és társaik igen komoly helyet foglalnak el a mindennapok szóhasználatában. A tartalom nélküli szavak, a valódi érzelmek elrejtése, a belső meggyőződés titkolása az emberi világban szükségesnek és akár hasznosnak tűnhet. Isten előtt nyilvánvalóan hiábavalóság. Akkor viszont itt a földön is értelmetlen, félrevezető, haszontalan, káros. Kérjük Mennyei Atyánk segítségét, hogy ne érezzük szükségét! Ámen.