„Jézus mondja: Aki engem lát, az azt látja, aki elküldött engem. Én világosságul jöttem e világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon sötétségben.” (Jn.12, 45-46)

A sötétségről nagy általánosságban fizikailag beszélünk csupán, pedig másfajta sötétség is létezik. Természetesnek tartjuk az állandó világítási lehetőséget. Szükségünk is van rá, főleg akkor amikor az őszi vagy téli napok és délutánok beköszöntenek. Segítik a tájékozódást, a mozgást. Elősegítik az életet. Miközben nyáron késő estig dolgozhatunk akár a kertben is, ilyenkor rövidre kell fogni a munkaidőt vagy másképpen kell tervezni azt. Ha pedig áramkiesés van, akkor nagy probléma van. Egyszerű a magyarázat. Sötétben nem látunk. Segédeszközökre van szükségünk. A közlekedésben is. A látás helyzetfelismerést jelent és biztos tájékozódást. Csak képzeljük el, mit jelent hogyha a sötétedés a lélek szintjén jelenik meg. Eljutunk az ismert kifejezésig is: valakinek elborult az agya. Nem tudja mit tesz, hol jár. Ahogyan kell a világosság és a tisztánlátás életünkben, szükséges a világos érzés, látás a lélek szintjén is. A klasszikust idézve: jól csak a szívével lát az ember. A szívnek, léleknek világosságot csak Ő adhat, aki ezt vallotta: Én világosságul jöttem e világba! Ráadásul, aki Őt látja, látja az Atyát! Mindenhez tőle kérjünk igazi világosságot. Ámen.