„Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet!" (Zsolt.119,116)

Élet és reménység … íme, két bűvös szó, amelyet minden ember jól ismer. A zsoltáros mély bizalommal fordul a Teremtő felé, és rámutat arra, hogy az emberi lélek alapvető vágyai közé tartozik az élet és a remény megtartása. Az élet nem csupán fizikai létezést jelent, hanem a belső béke, az igazságban való kiteljesedés és a cél felé haladás ajándékát is. Az ember reménykedik, mert hisz az isteni ígéret erejében. A remény erőt ad a mindennapokban, átsegít a nehézségeken, és megőriz a kétségek idején. Ez az idézet arra emlékeztet minket, hogy az ígéretek nem csupán szavak, hanem horgonyok, amelyek a lelkünket tartják, és a helyes úton vezetnek. Ha bízunk az adott ígéretben, akkor életünk értelmet nyer, és a remény soha nem válik szégyenné. A remény soha nem szégyenít meg, ha szívünk tiszta és hűséges. Ámen.