„Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.” (Ézs 53,3b)

  A próféciákban mindig felsejlik valami, ami igazán fontos. Úgy vélem, hogy az Úr igaz és szenvedő szolgáját bemutató próféciából mégsem ezt a részletet ragadnánk ki, mint lényeges üzenetet. Pedig ez az igevers-töredék fontos felismerést láttat velünk. A művészet oldaláról közelítve talán könnyebben érthető. A mai napra kijelölt újszövetségi ige Jézus „tárgyalásán” hangzik el Pilátus szájából: „Íme, az ember!” (Jn 19,5) Ezt a pillanatot több neves művész (Caravaggio, Rembrandt) mellett, Munkácsy Mihály is megfestette. 

  Gondoltunk-e már arra, hogy az „ecce homo” – felkiáltás nem csak a Pilátus elé hurcolt Jézusra mutat? Gondoltunk-e arra, hogy ez az ige is igazából az emberi természet arcát is láttatja velünk. Azt, amelyet Ézsaiás, Pilátus, de még Munkácsy által is láttatni kíván az Úr. A nemtörődömség, a közömbösség, a gúnyolódó, kárörvendező emberi természet "eltakart" arcát. Szívesen eltakarnánk mi is? Ne tegyük! Ma is érdemes az Ige "arcába", mint az „igazság tökéletes tükrébe” nézni. 

   Ámen.