„Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd a szívedbe, és hallgasd figyelmesen!” (Ez 3,10)

 Tényként emlegetjük: „a történelem ismétli önmagát”. Az események, ha nem is pontosan ott és nem is teljesen úgy, ahogy korábban, de alkalmanként ismét bekövetkeznek. Ugyanazon következtetéseket és tanulságokat koronként levonja az „emberfia”. Aztán el is feledi. Mindegyre a kísértő kérdését szajkózzuk - „Csakugyan azt mondta az Isten?” (1Móz 3,1b) - és nemzedékek sora vonja kétségbe Isten Igéjét. Honnan tudhatom, hogy bizonnyal az Úr szól hozzám? 

   A próféta honnan tudta? Ezékiel így vall: „olyan édes volt a számban, mint a méz” (Ez 3,3b). Péter apostol írja: „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2Pét 1,21). Ezért fontos mindig figyelmesen olvasni, hallgatni, szívünkbe zárni az Úr szavát, útmutatását. Ma is. A történelem úgy is megismételheti önmagát, hogy Isten minden szava édessé teszi a mi életünket is. Úgy legyen! Ámen.