„Ő [Krisztus] testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.” (Zsid 5,7)

  Hallottam már, hogy valaki arról panaszkodott, hiába volt minden imádság és könyörgés az életében, nem kapott megnyugtató választ Istentől. Ezért inkább önmaga próbál megoldást találni a kezelhető, megfizethető, beszerezhető és elérhető szükségekre. Ezzel viszont ketté választjuk az életet. Egy fizikai és egy lelki síkra, illetve az életnek inkább az ösztönös oldalára vagyunk hajlamosak figyelni. 

  Jézus abban is példát mutatott, hogy e kettőt inkább összekapcsolta. Mind a lelki gyötrelmek, mind a lelki öröm része a mindennapoknak. Egyébként megtévesztő a hitünk és istenfélelmünk. Érdemes megvizsgálni része-e imádkozó életünknek a gyötrődés, amelyről - Jézussal kapcsolatban - az evangéliumok, vagy az igében az apostol is vallanak. Az is része a "receptnek", hogy teljes testi és lelki odaadással kérjük imádságainkban Istent. Egyedül neki van hatalma a legnagyobb csodát is megtenni: övéit kiszabadítani a halálból és félelemből.

 Ámen.