„Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.” (Zak 14,9)

  Milyen következményekkel jár, ha a szabályokat rosszul értelmezzük, vagy rangsoroljuk? Akaratlanul is létrehozunk egy íratlan szabályt, amely a törvények, a parancsolatok fölött áll. Olykor az a gyanúm, hogy ez történt a harmadik parancsolat esetében is. Létrejött egy íratlan szabály, hogy az Úr, az egyetlen Isten nevét egyáltalán nem lehet említeni és már nem tudjuk az egyetlen „valódi” nevén nevezni az Urat.

  Évezredes szabályokat, törvényeket ír felül ma is az ösztönös vágy, hogy az ember saját életének ura lehessen. Miközben még önmagán is képtelen uralkodni arra vágyik, hogy ne kelljen engedelmeskednie egyetlen embernek, sőt egyetlen Istennek sem. Elég különös, nem? Ne feledjük Ézsaiás intését: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ésa 55,6). Emlékezzünk erre, míg tart a ma, míg még sokan vallják: Egyedül Istené a dicsőség!

   Ámen.