„Jézus ezt mondta nekik: Jöjjetek, egyetek! A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő.” (Jn 21,12)

     Különleges helyszín, különleges állapot: feltámadása után Jézus megjelenik a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Mint előtte a sírnál, vagy a bezárt ajtók mögött, tanítványai most sem ismerik fel. Pontosabban felemás állapotba kerülnek: egyik énük tudja, a másik meg nem meri elhinni, hogy valóban a Mester van velük. Olyan jó lenne megkérdezni, de hát hogy is mernék, micsoda szégyen lenne! Hányszor van ez a kettősség bennünk: tudjuk, hogy Megváltónk van velünk, ő szólít, ő cselekszik, de letagadjuk önmagunk előtt is, félünk azoktól a távlatoktól, lehetőségektől, amiket ő nyit meg számunkra. Péterben mutatkozik meg ez a belső vívódás, amikor megtagadja Jézust. Ezt oldja fel benne a Mester éppen ott, a tóparton, amikor háromszor is megkérdezi: szeretsz-e engem? Ha mi is válaszolunk Péterrel, bennünk is oldódnak a feszültségek! Ámen.