“Pál írja: Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” (1Kor.13,12b)

Mindannyiunk előtt ismerős a Szeretet himnusza. A kiváltképpen való útra akarja tanítani Pál az embereket. Ahhoz pedig valamiképpen szemléltetnie kell az örökkévaló isteni szeretetet kissé összehasonlítva a bűn miatt “tökéletlenné vált” emberi természet lehetőségeivel. Rész szerint van bennünk az ismeret, és tükör által homályosan látunk. A valóság visszatükröződése nem tökéletes. A tükör torzít. A tükörkép az arcomat is fordítva adja vissza (más, mint amikor fényképen látom). Istenismeretünk nagyon töredékes (imperfectum), és ez teljessé válik az örökkévalóságban (perfectum). Akkor úgy ismerek majd, ahogy “ismerve voltam.” Mert Isten által teljes egészében ismerve voltam mindig is. A színről színre való látás akkor következik be, amikor eljön a teljesség. Kérjük Istentől, hogy a homályos látásban is adjon Lelke által egy-egy olyan impulzust, ahol megpillanthatunk valamit abból a dicsőségből. Ámen.