„Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk…” (1Pt 2,24) 

     A feltámadt Krisztus kérlelhetetlenül állít szembe bennünket azzal a kérdéssel, hogy mit kezdünk a magunk életével? Péter mindannyiunk számára ezt a választ fogalmazza meg: meghalni a bűnnek, és az igazságnak élni. Húsvét után a tanítványok hatalmas belső változásokon mennek át, ki-ki közülük nagy utat jár meg lelkében, amíg egy akarattal együtt lesznek Szentlélek kitöltetésekor. A megriadt, szétszaladt, önmagukkal mit kezdeni nem tudók igazi tanítványokká érnek, akik már mindenben engedelmesek Mesterüknek, és többé semmi sem tántoríthatja el őket az igazság szolgálatától. A feltámadt Krisztussal való találkozás nem marad észrevétlen, és nem múlik el nyomtalanul. Bennünket is elindít az egy akarat és cselekvés útján. Innentől már az igazságnak éljünk. Ámen.