"Én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz." (Zsolt 13,6a) 

     Csak kevés ember alkalmas az ujjongásra. Túl sok mindent engedünk be a lelkünkbe ahhoz, hogy ujjongani tudjunk. Ezt a sok mindent elsősorban védekezésül tartjuk magunkban, mert félünk a csalódásoktól, rosszindulattól, fájdalomtól, sérüléstől. Nem akarunk mélységeket megjárni, ezért inkább lemondunk a magasságokról is. A bizalmat, nyíltságot, rácsodálkozást tágra nyitott kapunak gondoljuk, amin keresztül bármi bejöhet. Megpróbálunk ugyan kivételt tenni pár emberrel, vagy magával Istennel, bizalmi kapcsolatot építve ki, de azért óvatosak és gyanakvók maradunk. Az ujjongáshoz önfeledt, gyermeki nyíltság, kitárulkozás szükséges, amikor pár pillanatra legalább megfeledkezve minden másról átadjuk magunkat az örömnek. Áldott az Isten, aki így megsegít bennünket! Ámen.