„Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik…” (2Móz 13,21)

Az igét olvasva a tekintetünk és a gondolatunk talán a csodálatos természeti jelenségeken akad meg legelőször. Az Úr felhőoszlopban és tűzoszlopban vezeti népét. Magunk előtt látjuk a pusztai vándorlás képét, ahogy mindig Istent követve, engedelmesen halad a választott nép Egyiptomból Kánaánba. Pedig nem ilyen tökéletes ez a kép. Isten népe az út során sokszor volt engedetlen, zúgolódó, elkeseredett, bálványt készítő, azaz más istent kereső. Az Úr pedig előttük ment, végig az úton. Az Isten ragaszkodása, hűsége, szeretete ragadható meg ebben a szóban: pedig. Elmondható, hogy a nép nem mindig figyelt Isten vezetésére, az Úr pedig ment előttük. Krisztusban ma nekünk is ilyen Urunk van, aki bár nem felhő- és tűzoszlopban, hanem Igéje és Szentlelke által vezet minket. Figyeljük az útmutatást, mert Ő soha nem hagy el minket. Ámen.